Washington Black (értékelés és nyereményjáték)

 

Esi Edugyan történetével kezdetben egy barbadosi cukornádültetvényre kalandozunk, egy rabszolga fiú oldalán. Sorsa azonban megváltozik, s tucatnyi kalandban lesz része a világ több pontján.
Tartsatok bloggereinkkel, hogy megismerhessétek Washington Black történetét!



Kiadó: 21. Század Kiadó, 2021
Oldalszám: 364 oldal
ISBN: 9786155915901
Eredeti cím: Washington Black
Fordító: Gy. Horváth László


A könyvet ITT tudod megrendelni!


Fülszöveg:

Az angol Wilde-testvérpár rabszolgái gazdáik borzalmas önkényuralmától szenvednek a barbadosi cukornádültetvényen. Washington Black tizenegy éves kisfiú, rabszolgaként dolgozik a földeken. Páni félelemmel tölti el, hogy az egyik fivér őt választotta inasának. Pedig Washingtonnak nem kellene rettegnie. Christopher Wilde excentrikus figura: természetbúvár, felfedező, feltaláló, és elszántan küzd a rabszolgaság eltörléséért. Megszállottan dolgozik egy repülő masina megépítésén.
Washington a gazdája révén belép a csodák birodalmába, ahol az éjszakai óceán fényekben gyúl ki a medúzáktól, ahol egy egyszerű vászonernyő segítségével bárki átszelheti az eget, ahol még egy rabláncon született kisfiú is megtalálhatja az élet értelmét és az emberi méltóságot.
Egy végzetes éjszaka megölnek valakit, a gazdái könyörületességétől függ Washington további sorsa. Christopher Wilde-nak választania kell a rokonai becsülete és Washington élete között. A fiúnak muszáj menekülnie, vérdíjat tűznek ki a fejére. Egyedül kell megválaszolnia a kérdést: ki ő valójában – egy olyan világban, amely a puszta létezését is tagadja.
Esi Edugyan a British Columbia tartománybeli Victoriában él férjével és két gyerekével. Ez az első magyarul megjelent regénye, amelyet tizennégy nyelvre fordítottak le.

Véleményem:

Eddig nem sok kötetet olvastam a 21. Század Kiadó Kult Könyvek-sorozatából, pedig már csupán a külsejük alapján is lenyűgöző könyvekről van szó. Esi Edugyan történetére viszont már tényleg nem tudtam nemet mondani, alapból érdekelnek a rabszolgaság történetével kapcsolatos írások, itt pedig további érv volt, hogy mind a borító, mind a fülszöveg egy kalandos, fordulatos és varázslatos elbeszélést ígért. A sorozat többi tagjához hasonlóan ez a regény is gyönyörű, a borítón látható kép a Verne-regények hangulatát idézi, nagyon kíváncsian vártam tehát, hogy milyen élményeket tartogat a számomra. Most, az olvasás után úgy érzem, hogy bár nem teljesen azt kaptam, amire számítottam, mégis kár lett volna kihagyni ezt az érzékeny történetet, amire rá kell áldozni az időt és az odafigyelést ahhoz, hogy közel kerülhessen hozzánk. 

A regény cselekménye összesen hat évet foglal magába, a kiindulópontunk 1830, Barbados szigete. Bár ekkor már közeledik az az idő, amikor végképp eltörlik a rabszolgaságot a brit gyarmatokon, szereplőink ebből még semmit sem éreznek a Wilde-család tulajdonában lévő cukornádültetvényen. Rögtön a regény elején megismerjük főhősünket, az ekkor tizenegy éves Washington Blacket, aki társaihoz hasonlóan állandó rettegésben tölti életét. A birtok ura, Erasmus Wilde kegyetlen, szadista figura, akinek nem kell különösebb ok ahhoz, hogy a tulajdonában lévő embereket megkínozza vagy éppen meggyilkolja. Washington csak egy idősebb nőre, Nagy Kitre számíthat, aki erejéhez mérten igyekszik védelmezni a fiút, de az itteni mindennapok olyan kilátástalanok, hogy egyikük sem mer egy szebb vagy jobb jövőről álmodozni. Éppen ezért bír olyan különös jelentőséggel, amikor a fiú életében fordulópont következik be Christopher Wilde, a gazda fivérének megjelenésével. 


Christopher - vagy ahogy közelebbi ismerősei szólítják, Picur - igazán különös figura, nyoma sincs benne bátyja kegyetlenségéből. A tudomány megszállotja, Barbadosra is amiatt érkezik, hogy egy különleges légi járműt építhessen és próbálhasson ki. Így kerül a látószögébe Washington, hiszen a fiú termete éppen megfelelő arra, hogy a Felhőcsónak nevű alkalmatosságon ballasztként szolgáljon. Meg is kéri fivérét, hogy a fiú hadd dolgozzon neki, ezzel egészen új fejezetet nyitva annak életében. Washington kezdetben bizalmatlan, hiszen megtanulta, hogy a fehér emberektől semmi jóra nem számíthat, szép lassan azonban ráébred arra, hogy Picurtól nem kell tartania. A férfi fedezi fel azt is, hogy főhősünkben különös tehetség rejtőzik, rajzai úgy képesek megragadni a valóságot, mint egy igazi művész esetében. A regény sajátossága, hogy az idillinek tűnő időszak ellenére folyamatosan érezzük a feszültséget, és annak baljós előszelét, hogy ezek a nyugalmas napok már nem tarthatnak sokáig. Hamarosan be is következik az ültetvényen egy olyan tragédia, mely után hőseinknek menekülniük kell, és Washington messzebb szakad otthonától, mint azt valaha is el merte volna képzelni. 

A könyv innentől kezdve tekinthető egyfajta kalandregénynek is, hiszen Washingtonnak először Picurral, majd később egyedül kell boldogulnia egy olyan világban, amit nem ismer. Különös utazásai által hatalmas távolságokat jár be, az Északi-sarktól egészen Új-Skóciáig, de legalább ilyen fontos az az utazás, amit önmagán belül tesz meg, olyan fiatalként, aki már gyerekként megismerkedett a brutalitással és reménytelenséggel, és aki a váratlan reménység után ismét egyedül találja magát és keresi identitását, szerepét a világban. Az élet sokfelé sodorja, sokféle emberrel ismerkedik meg, de mégis Picur marad számára az a valaki, aki azután is kísérti, hogy már nincs vele, és akit néha tudatosan, néha pedig tudat alatt el kíván számoltatni arról, hogy mi végre engedte közel magához és bánt jól vele, ha később eltaszította magától (nekem ezen a ponton állandóan a híres mondat ötlött az eszembe, miszerint "Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél."). 

Nehéz erről a regényről írni, mert alapvetően nem a cselekményen van a hangsúly szerintem, ugyanakkor azt is nehezen tudom megfogalmazni, hogy akkor mégis micsodán. Washington esetében nem beszélhetünk nagy karakterfejlődésről, de ennek valószínűleg az az oka, hogy az egész történet az érettebb főhős visszaemlékezése, így nagyrészt ugyanazon a hangon szólal meg végig a lapokon keresztül. Talán a legfontosabb aspektusa az volt, hogy egy ilyen fiatal fiú, akit kiragadtak saját reménytelen helyzetéből, a rabszolgaságból, hogyan tud helytállni a világban, ami annak ellenére is ellenségesen bánik vele, hogy a törvények a legtöbb helyen már elismerik a jogait. És ráadásul ennek sem a cselekmény által lesz jelentősége, sokkal inkább ott érhető tetten, ahogy Washington beszél saját életéről. Sajátos kettősség jellemző rá, hiszen egyrészt borzasztóan szeretne bizonyítani, nyomot hagyni a tudományos világban és rámutatni arra, hogy ő is tehetséges, értékes ember, másrészt viszont az egész lényéből sugárzik valamilyen zsigeri lemondás és melankólia. Állandóan keres, kutat, de sokszor ő maga sem tudja, hogy micsodát, és igazából az egész történet során azért drukkolunk a leginkább, hogy találjon végre valamiféle megnyugvást, annyira nehéz elviselni ezt a kiégettséget egy ilyen fiatal és tehetséges fiatalember esetében.


Összességében nem bántam meg, hogy kézbe vettem a Washington Black-et, érdekes volt a 19. századi brit gyarmati életről olvasni, ráadásul az írónő nagyon érzékletesen adta át mindazt a szörnyűséget, amivel az ott élő emberek küszködtek. Washington karaktere és sorsa több szempontból különleges volt, nagyon megérintett, hogy olvasóként engem is milyen nehezen engedett közel magához. Kritikaként azt tudnám megfogalmazni, hogy a cselekmény sokszor elég lassú, különösen ahhoz képest, hogy az ember kalandosabb történetre számít. Persze a mozgalmasság mellett ugyanilyen fontosak a belső monológok, gondolatok, vagy éppen a sokszor egészen gyönyörű leírások, ezek miatt viszonylag könnyen csúszott a regény, de voltak olyan pillanatok is sajnos, amikor elkalandozott a figyelmem. Ezért is gondolom, hogy olyankor érdemes olvasni, amikor az ember nyugalomban van és a teljes figyelmét neki tudja szentelni, hogy fel lehessen fedezni benne a kevésbé látványos értékeket is.

Értékelésem: 5/4
Kinek ajánlom? Azoknak, akik szeretik a történelmi környezetben játszódó, lassan kibontakozó történeteket.

Nyereményjáték:

Mivel a történetben jelentős szerepet kap egy repülőszerkezet,az úgynevezett Felhőcsónak, ezért a mostani játékunkban is a repülésé lesz a főszerep. Minden állomáson találhattok egy képet a repülés korai szakaszából származó építménnyel (vagy annak rajzával), a feladatotok pedig csak annyi lesz, hogy felismerjétek a képen látható eszközt, és megírjátok annak nevét és feltalálóját a Rafflecopter megfelelő sorában.
Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

Feladvány:


a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:
05.09. - Könyv és más
05.11. - Utószó
05.13. - A szofisztikált macska

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések