Ariadné (értékelés és nyereményjáték)
Az ókori Görögország kultúrája nem csupán lefektette a ma ismert világunk alapjait, de a mai napig meghatározza azt. Mítoszait rengetegféle adaptációban láthattuk és olvashattuk már. Ezúttal Ariadné történetének újragondolását olvashatjuk, melyben természetesen Thészeusz és a Minótaurosz is szerepet játszik. Jennifer Saint regénye a Könyvmolyképző Zafír Pöttyösei között jelent meg magyarul. Tarts velünk, ha kíváncsi vagy, mit gondolunk a kötetről!
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó, 2023
Oldalszám: 400 oldal
Eredeti cím: Ariadne
Fordította: Szabó Krisztina
ISBN: 9789635610501
A könyvet ITT tudod megrendelni!
Fülszöveg:
A görög mitológiából jól ismert Thészeusz és a Minótaurosz történetének igéző újramesélése.
A félelmetes Minósz király lányai, Ariadné és a húga, Phaidra a krétai palota alatti labirintusba zárt Minótaurosz patadobogását és üvöltését hallgatva nő fel. A szörny – Minósz legnagyobb szégyene és egyben Ariadné öccse – minden évben vért követel.
Amikor Thészeusz, Athén hercege áldozatként Krétára érkezik, Ariadné beleszeret. De azzal, hogy segít Thészeusznak megölni a Minótauroszt, elárulja a családját és az otthonát, és Ariadné pontosan tudja, hogy a világot szeszélyes istenek uralják – ha az ember magára vonja a figyelmüket, mindene odaveszhet.
Vajon elhozhatja-e Ariadné számára a boldogságot, ha elárulja Krétát Thészeuszért egy olyan világban, ahol a nők nem többek a befolyásos férfiak bábjainál? Vagy végül ő is áldozatul esik a szeretett férfi becsvágyának?
Az Ariadné az egyik legismertebb görög mítosz elfeledett nőalakjainak ad hangot, és elmeséli, miféle erőről tettek tanúbizonyságot a haragos, dacos istenekkel szemben. Gyönyörűen megírt, magával ragadó, kivételes kötet.
Hagyd, hogy magával ragadjon!
Véleményem:
Többször írtam már arról, hogy mennyire szeretem az olyan regényeket, amik valamilyen mitológiai történetet dolgoznak fel, azon belül is kiemelten a görög mitológiával foglalkozó darabokat. Szerencsére az utóbbi pár évben úgy tapasztalom, hogy egyre nészerűbb ez a téma, és jobbnál jobb kötetek látnak napvilágot. Nem volt hát kérdés, hogy elolvassam Jennifer Saint Ariadné című regényét, melynek cselekménye részben ugyan ismert volt számomra, mégis egészen más volt ilyen mélységben, és ennyire érzékeny megközelítésben olvasni.
A regény elején először a címszereplő Ariadné nézőpontjából ismerhetjük meg történetét, mely már az első oldalaktól kezdve sejteti az elkerülhetetlen tragédiát. Krétai királylányként Ariadné viszonylagos biztonságban és jólétben él, azonban gyermekkorát beárnyékolja egy sötét pletyka, melynek eredményeként édesanyja egy nap különös gyermeket hoz a világra. Míg kishúga, Phaidra inkább irtózik a patás, szőrös teremtménytől, addig Ariadné gyengéden fordul különös kisöccse irányába, ugyanakkor az őt egyre inkább hatalmába kerítő vérszomj előbb-utóbb elválasztja őket egymástól. Minósz király, előnyt kovácsolva saját szégyenéből, megbízza Daidaloszt, hogy építsen olyan labirintust, amiből senki emberfia ki nem szabadul, majd ide záratja a félelmetes Minótauruszt. Miután idősebbik fia halála után pusztító csapást mér Athénra, a király minden évben áldozatra kényszeríti a királyságot, hogy tizennégy athéni ifjú életével fizessenek elkövetett bűneikért, akiket a labirintusba vetnek a biztos halálba.
Ariadné sorsa akkor vesz végzetes fordulatot, amikor az áldozatok között megpillantja Thészeuszt, Athén hercegét, aki önként ajánlkozott, hogy népe gyermekeivel együtt haljon meg. A hercegnőt teljesen megbabonázza a bátor ifjú, és elhatározza, hogy segít neki - ebben nagy szerepet játszik az is, hogy édesapja éppen eljegyezte őt egy számára cseppet sem vonzó herceggel. Daidalosz segítségét kérve tervet eszel ki, hogy segítsen Thészeusznak megszökni, még akkor is, ha tudja, ezzel örökre elárulja hazáját és a családját. Tervüket sikerrel véghez is viszik, és együtt hajóznak el, hogy új életet kezdjenek - csakhogy a szigeten, ahol Thészeusz állítása szerint csak megpihennek egy éjszakára, Ariadné másnap reggel egyedül ébred, elhagyatva és magyarázatok nélkül. Nagyjából eddig tartott a történet azon része, amit a cselekmény szintjén eddig is ismertem, a további események tehát teljes újdonságként hatottak. Ahogy utánaolvastam, kiderült számomra, hogy többféle változat is fent maradt azzal kapcsolatban, mi történt Ariadnéval a szökés után, az írónő tehát egy olyan verziót választott ezek közül, ami az ő elképzeléseinek a leginkább megfelelt - és a végeredményt tekintve én azt gondolom, jó döntést hozott.
Egy ponton túl Ariadné nézőpontja mellé becsatlakozik Phaidra szemszöge is, akit a béke reményében bátyjuk Thészeusznak ígér. A fiatal hős elhiteti újdonsült arájával, hogy Ariadnét az árulása miatt halálra ítélték az istenek, de Phaidra szívében sosem ül el egészen a gyanú azzal kapcsolatban, hogy valami más történhetett Naxosz szigetén. A későbbiekben mindkét krétai hercegnő sorsát nyomon követhetjük, Ariadné közben megismerkedik Dionüszosszal, így már nem csupán az emberi férfiak viselkedésére és gyarlóságaira lesz rálátása, hanem az istenekére is. A cselekmény még tartogat pár fordulatot, ami persze nem lesz újdonság azoknak, akik nálam jobban ismerik a mitológiát, ugyanakkor úgy éreztem, nem az akciókon vagy a pörgős eseményeken van a hangsúly ebben a történetben, sokkal inkább a lélektani mozzanatokon, és az igazi görög drámákra jellemző tragikus sorsokon.
Amit mindenképpen kiemelnék erősségként, az a nagyon olvasmányos, szépen megfogalmazott szöveg. Még amikor nem is történt a cselekmény szintjén semmi említésre méltó, akkor is jó érzés volt elmerülni a szavakban, illetve a két krétai hercegnő szomorú, mégis elgondolkodtató sorsában. Erre a világra jellemző, hogy a nőknek viszonylag kevés beleszólásuk volt saját életük alakulásába, a két nőalak pedig változatos módon igyekszik a maga szintjén lázadni ez ellen. A történetben erős elem volt Ariadné és a Minótaurusz kapcsolata, ami ugyan csak a regény elején tudott kibontakozni, mégis meghatározó marad főhősünk számára a későbbiekben is. Érdekes kontrasztot alkotott a szörnyeteg, aki nem tehetett saját természetéről, azokkal, akik saját akaratukból választották azt, hogy szörnyűségeket műveljenek.
A cselekmény talán lehetett volna izgalmasabb, de ezt nehéz kritizálni abból a szempontból, hogy a történet maga adott. Én úgy éreztem, hogy az írónőnek sikerült elég sokat kihoznia a meglévő mitológiából, és jól feltölteni a vázlatos karaktereket érzelmekkel, gondolatokkal. Egyedül Phaidra figuráját éreztem kicsit befejezetlennek, nekem hiányzott valamilyen összekötő elem, ami jobban megmagyarázta volna a könyv végén hozott döntéseit. Ezek miatt a fél csillag levonás, de ettől függetlenül is azt gondolom, hogy az Ariadné különleges és érzékeny történet, ami szépen illik a korábbi mitológiai újramesélések sorába.
Értékelésem: 5/4,5
Kinek ajánlom? Mindenkinek, akit érdekel a görög mitológia, és a női sors típusú regények.
Nyereményjáték:
Játékunk az ókori görög istenekre fókuszál. A feladatotok, hogy az állomásokon felsorolt jelzők alapján kitaláljátok, melyik istenre gondoltunk.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Feladvány:
útmutatás, jóslás, utazás
Állomáslista:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése