Villette (értékelés és nyereményjáték)
A Menő Könyveknek köszönhetően egy újabb klasszikust vehetünk kézbe új kiadásban. Ezúttal Charlotte Brontë Villette című regénye kapott szép, új köntöst. Tartsatok velünk, ismerjétek meg Lucy Snowe történetét, és ha nektek kedvez a szerencse, akkor tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyeremény is.
Kiadó: Menő Könyvek, 2023
Oldalszám: 584 oldal
Eredeti cím: Villette
Fordította: Róna Ilona
ISBN: 9789635844340
A könyvet ITT tudod megrendelni!
Fülszöveg:
Szerelem és gyötrelem története Charlotte Brontë utolsó műve is, mely romantikus fordulataival és tökéletesen megrajzolt jellemeivel sokak szerint felülmúlja legismertebb regényét, a Jane Eyre-t is. Elragadó romantikus mese és meggyőző valóság keveredik Lucy Snowe élettörténetében. A fiatal lány a szegénység és a magány megpróbáltatásai elől külhoni állásba menekül: egy francia kisváros, Villette bentlakásos leányiskolájában helyezkedik el angoltanítóként. Itt találkozik a városban orvosként praktizáló, jóképű Johnnal, valamint a látszólag rideg irodalomtanárral, Paullal. Lucy szívében kétféle vonzalom ébred a két férfi iránt, ám a lánynak ebben hamarosan vetélytársai is akadnak. A regény romantikus bonyodalmai során végül tisztázódik, melyik férfihoz vonzódik teljes szívből, és melyikük viszonozza érzelmeit. Lucy Snowe jelleme és sorsa mely sok hasonlóságot mutat magával az írónőével azt láttatja, hogy a magány sivár pusztasággá képes változtatni mindent, ám szeretni és szeretve lenni: az életet csak ez teheti teljessé.
Véleményem:
Az a helyzet, hogy egy vallomással kell kezdenem az értékelésemet: még soha semmit nem olvastam korábban a Brontë-nővérektől. Annak ellenére, hogy akár a Jane Eyre, akár az Üvöltő szelek ott pihen hosszú évek óta a polcomon, valahogy mindig hiányzott egy löket, hogy belevessem magam ezekbe a történetekbe, pedig az érdeklődés megvolt a részemről, csak hát annyi könyv van, amit el kell olvasni... ezen a problémán segített most a Menő Könyvek Örök Kedvencek sorozata, melynek darabjait már egy ideje próbálom módszeresen összegyűjteni, így elérkezett az idő, hogy a Villette megjelenésével megismerkedjek Charlotte Brontë munkásságával.
Azt sajnos most már tisztán látom, hogy az időzítés egyáltalán nem volt a legjobb. Ilyenkor november-december környékén rengeteget olvasok és sok turnén veszek részt, és bár ez általában nem szokott a minőségi idő rovására menni, most határozottan éreztem, hogy ha újrakezdhetném, inkább egy nyugis nyári szünetre időzítem ezt a regényt. Így sem mondanám, hogy nem láttam meg a vitathatatlan értékeit vagy nem élveztem, de a maga közel 600 oldalával többször éreztem erősen túlírtnak, amin sokat segített volna, ha kényelmesebb tempóban olvasom és jobban el tudok merülni a különleges nyelvezetben és a hosszú belső monológokban. Na de elég is a mentegetőzésből, inkább lássuk, mit szerettem ebben az 1853-ban megjelent történetben!
A regény főszereplője Lucy Snowe, akivel először tizenéves korában találkozunk, amikor hosszabb időn keresztül vendégeskedik keresztanyjánál, Bretonnénál. Már ekkor kiderült számomra, hogy nem mindennapi hősnővel van dolgunk, pláne nem olyannal, aki a 19. század nőideálja szempontjából ne számított volna formabontónak vagy eredetinek. Lucy igen magányos és szegény, elég kevés ember van az életében, akire számíthat, de igazság szerint karaktere egyik legfőbb jellemzője, hogy nem is akar másokon élősködni vagy segítséget elfogadni. Miután Marchmont kisasszony, korábbi munkaadója meghal, mer nagyot álmodni, és úgy dönt, kevéske pénzét arra fordítja, hogy átkeljen a Csatornán, és a francia városba, Villette-be költözzön. Itt hamarosan munkát is kap a helyi Leánynevelő Intézetben, amit a különc figura, Madame Beck vezet, mi pedig szép lassan elkezdhetjük nyomon követni, hogyan alakul jelleme, személyisége, hogyan látja a környezetében élő embereket, és hogyan alakulnak emberi kapcsolatai, különös tekintettel a szerelemre.
Ha a cselekmény szintjén kellene megragadnom ezt a könyvet, viszonylag kevés dolgot tudnék kiemelni. A fejezetekből megismerhetjük az intézet mindennapjait, majd hamarosan azt is, hogy főhősnőnk milyen érzéseket kezd táplálni két férfi főszereplő, John doktor és Paul úr, az iskola másik tanára iránt. Akad persze többféle bonyodalom és egyéb romantikus szálak, de őszintén szólva nem ezek voltak azok, amik miatt érdekesnek találtam a Villette-et. Számomra Lucy karaktere volt nagyon különleges, nem csupán abból a szempontból, mennyire bátor és erős nő, aki folyamatosan küzd a függetlensége fenntartásáért, hanem azért is, mert ilyen tűpontos és kritikus személyleírásokat rég olvastam, mint amiket Lucy tesz a könyvben. A stílusa, viselkedése sokáig kiismerhetetlen volt számomra, nem tudtam eleinte, hogy szánnom, szeretnem vagy becsülnöm kéne, de az a jelenet, amikor először merészkedik be 60 növendék közé angolórát tartani, végleg eldöntötte, hogy a furcsaságai ellenére is kedvelni fogom. Tetszett, ahogy az írónő egyre közelebb engedett hozzá, és hogy egy idő után saját magával szemben is megengedőbbé vált.
Ezzel együtt is azt gondolom, hogy a Villette nem egy könnyű olvasmány, engem például nem szoktak zavarni a lábjegyzetek, de a gyakori francia kifejezések most inkább megakasztottak, mint hogy színesebbé tették volna a történetet. Tudom, hogy a problémáim nagy része teljesen szubjektív, tényleg csak azt tudnám kritikaként kiemelni, hogy szerintem ugyanezt a hatást kisebb terjedelemben is el lehetett volna érni. A 19. századi korrajz ugyanakkor zseniális, és igazából csak azt sajnáltam, hogy nem tudok többet a történelemről ahhoz, hogy jobban belelássak az írónő által gyakran kiemelt angol-francia, vagy éppen katolikus-protestáns ellentétbe. Érdekes volt, hogy a regényben mindenféle társadalmi réteg képviselteti magát, és sokszor ütköztek is az ebből adódó különbségek, Charlotte Brontë-t nem éreztem kimondottan részrehajlónak, de azért nem csodálkoztam, amikor azt olvastam, hogy Lucy karakterét sok szempontból önmagáról formázta. Most biztos, hogy tartok egy szusszanásnyi szünetet, de ezek után szeretném az írónő, és persze nővérei többi kötetét is elolvasni. Annak pedig nagyon örülök, hogy a Menő Könyvek ilyen csodálatos kiadásban jelenteti meg ezeket a történeteket, hiszen így fiatalabb és idősebb olvasók egyaránt kedvet kapnak, hogy leporolják a klasszikus történeteket.
Értékelésem: 5/4
Kinek ajánlom? Mindenkinek, aki szereti a női sors-típusú történeteket, és szívesen olvasna egy különleges női karakterről a 19. századból.
Nyereményjáték:
A Villette című regény a 19. századi irodalom egyik kiemelkedő darabja. Ebben a játékban most minden állomáson találtok egy idézetet egy olyan könyvből, mely hasonló korszakban íródott. Nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy honnan származik az idézet.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Feladvány:
“Lelke arra a csendre és magányra áhítozott, amelyben csak mások társaságában lehet részünk.”
Állomáslista:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése